Nem szerettem volna lecserélni a szép régi fa ablakokat és a bejárati ajtót, de muszáj volt. Menthetetlenek voltak az eredetiek, az újragyártást fából nem engedhettük meg magunknak, így maradtak a műanyag nyílászárók. Sosem volt még részem nyílászáró cserében, érdekelt is, hogy hogyan történik. Gyorsan. Legalábbis maga a csere.

Előzmények

Egy kicsit mesélek a rögös útról ahogy eljutottunk idáig. Ahogy azt szerintem csinálni kell, online tájékozódva és ismerősöket kérdezve megkerestem több céget, hogy adjanak árajánlatot. Azokból, akik adtak, az ajánlat minősége, az ár és a technológiai tartalom alapján futottunk még egy pontosító kört, ami alapján kiválasztottunk egy céget.

Részletkérdés, de ez volt az egyetlen, aki a felmérésért elkért ötezer forintot, azzal, hogy majd a megrendelésnél visszakapjuk. Aztán amikor megrendeltük a munkát, eltűntek. Nem teljesen, mert volt, hogy elértem a felmérést végző kollégát, csak az éppen nyaralni volt, máskor az irodát, akik nem tudtak mást küldeni. Egy darabig hitegettek, de ahogy fogyott az idő, kénytelen voltam elengedni őket (azóta se kerestek, hogy hello, mi van, jönnénk pénzért dolgozni) és villámgyorsan találni mást.

Akikkel viszont épp ellenkezőleg - minden profin és gyorsan ment. Kijöttek kétszer, minden kérdést tisztáztunk, javasoltak, ha kellett és tartották a határidőket. Pedig év végén, mint kiderült, ez egyáltalán nem egyszerű, mert ilyenkor leállnak a gyártók, előtte iszonyatos hajtás van. Kicsit egyébként még jobb áron is dolgoztak, mint akikkel pórul jártunk, ráadásul a felhasznált vasalat is jobb minőségű.

Egy ajtót és öt ablakot kértünk, szerintem kb. átlagos műszaki tartalommal és szigetelési képességgel. Amiért nagyon küzdöttünk, de végül el kellett engednünk, az a redőny – hiányozni is fog a nyári melegben a legelső emeleten lévő, napnak kitett lakásban. Sajnos boltív van az utcai ablakok fölött, így kívülre nem kerülhetett redőnytok, az ablakok fölé pedig az áthidalók miatt nem fértek be (tényleg minden megoldást átbeszéltünk).

A beépítés napja(i)

Nem igazán tudtam elképzelni, hogy ki lehet kapni egy több mint százéves ablakot úgy a helyéről, hogy ne essen kifelé semmi, de sem a mászkálást, sem a parkolást nem tilthatom be, amiatt izgultam kicsit. A szakik megnyugtattak, hogy ne aggódjak, nem szokott gond lenni, ha mégis necces a helyzet, majd kiállítanak valakit az utcára, hogy őrizze az arra járók testi épségét.

A másik aggodalmam arra vonatkozott, hogy vajon rendesen leszigetelik-e a keret környékét. Ezek a szerkezetek és üvegek ugyanis elég jók ilyen szempontból, így hőhíd csak a beépítés során keletkezhet – amennyiben nincs rendesen szigetelve a régi fal és az új ablak között. Ezzel kapcsolatban a mi felújító brigádunk nyugtatott meg, akik majd a fal visszajavítását csinálják. Amennyiben kell, fújnak ők is majd purhabot, a javításnál pedig a szigetelés szempontja kiemelten fontos lesz.

A beépítést egy naposra tervezték, reggel fogadtam a csapatot és átbeszéltük, amit át kellett. Elmentem dolgozni, azzal hagytam ott őket, hogy hívjanak, bármi kérdésük van. Hát nem hívtak, így arról is csak akkor értesültem, hogy végül kétnapos lett a projekt, amikor munka után hiába kerestem őket és a befejezett munkát. Két ablakot sikerült kicserélniük első körben.

A menet egyébként annyi, hogy kiszedik darabokban a régi keretet, kitisztítják a nyílást, majd beállítják az új ablakot, fixálják és purhabbal szigetelik a környékét. Következő körben jönnek a kőművesek (ha nincsenek, akkor különdíjért az ablakos is felkérhető), akik visszajavítják a falat a csere környékén. Még egy körben az ablakos felteszi a párkányt és könyöklőt és kész is a munka. Egy rutinos csapat esetén és ha nincs gond, tényleg egész sima ügy mindez, ha annyira nem is, mint ahogy leírva tűnhet.

A mi esetünkben az egyik parafaktor az volt például, hogy a nyílászárók fölötti áthidalást ugye boltívvel oldották meg (nem volt még divatban a beton és a vas), az ív és a keret között pedig téglasorral töltötték ki az üreget. Na ezek a téglák nem akartak mind a helyükön maradni sajnos. Pótolhatók persze, csak nehezítették a munkát.

Meg is vagyunk

Végül két nap alatt elkészült minden, és ez sem rossz szintidő. A javítás még hátravan, azon még sok múlik, most annyit látok, hogy a vízszintesek és függőlegesek nagyjából rendben vannak, a nyílászárók pedig némi beállítás után könnyen nyílnak és csukódnak.

Ami meglepett, hogy mennyivel nagyobbak lettek az ablaknyílások belülről (mármint a mélységük). Logikus, hiszen a két szárnyból egy lett és nyilván a külső helyére kerül az új ablak. Csak éppen idő lesz mire megszokom, mert meglepően nagyot nőtt a tér. Kicsit aggódtam, hogy az új, modern forma idegenül hat majd, de ezzel pont semmi bajom, jól festenek a keretek a felújított térben.

Amik közép- és hosszú távon érdekelnek majd:

• nyitás/zárás/bukás legyen kényelmes és sima ügy mindig
• hogyan alakul a fűtésszámla
• résszellőző működése (ne legyen gond a páratartalommal)
• redőny nélkül, belső árnyékolással hogyan tudjuk megoldani a nyári klimatizálást

Az nem kérdés, hogy kényelemben és szigetelésben nagyot léptünk előre.

Fotó: Zalakerámia

A posztot a Zalakerámia támogatta