Azért elvileg, mert a tervek szerint már benne kéne élnünk, de ettől még távol vagyunk. Így az évzáró posztom sajnos nem a felújított otthonunkról szól, hanem arról, hogy hol tartunk és mik a tanulságai az eddigieknek. Mit tanultam életem első teljes lakásfelújításából?
Amilyen nehezen ment a burkolat kiválasztása a fürdőbe és a konyha-étkezőbe, annyira könnyen ment a fuga méretének és színének megválasztása. Pedig ezt is tök fontosnak gondolom, rengeteget számít, hogy hogy néz ki és ez is hosszútávú döntés.
Nem szerettem volna lecserélni a szép régi fa ablakokat és a bejárati ajtót, de muszáj volt. Menthetetlenek voltak az eredetiek, az újragyártást fából nem engedhettük meg magunknak, így maradtak a műanyag nyílászárók. Sosem volt még részem nyílászáró cserében, érdekelt is, hogy hogyan történik. Gyorsan. Legalábbis maga a csere.
Na, idáig is eljutottunk, javában zajlik a fürdőszoba burkolása, nemsokára kész ez a helyiség! Írok a dilemmákról, kérdésekről, döntésekről. Az sem titok, hogy volt, amit elnéztem, így együtt kell élnünk majd a tévedésemmel is.
Lassan a befejezéséhez közeledik a felújítás (de jó ezt leírni!), zajlik a burkolás, a falak javítása. Na de mi van azokkal a nem feltétlenül szem előtt lévő részletekkel, amiktől működni fog a lakás? A rövid válasz az, hogy egyrészt minden sínen van, másrészt nincs meg semmi még. Mondom ennél hosszabban.
Ami a gépészethez tartozik: a fűtés, vízellátás, gáz, szellőzés. Mi az, ami ezek közül működik egy átadás előtt lévő lakásban? Hát semmi, miközben minden elem megvan majdnem már. Ez teljesen természetes amúgy, de mondom elemenként, hogy érthető legyen annak is, aki nincs képben egy felújítás menetével kapcsolatban.
Annyi rossz tapasztalatom volt már káddal, zuhanyzóval és klotyóval, hogy leírni is sok lenne. Épp ezért azt gondolom, hogy ezek beépítésére fokozottan érdemes odafigyelni. Lehetőleg ne kelljen később semmit bontani, újraépíteni, ne ázzunk se mi, se a szomszédok. Legalább pár évig!
A kellemetlen fürdőszobai élményeimet a gyermekkorom kellően megalapozta. A csatorna nem volt kiépítve a környékünkön, ha a ház melletti szennyvíz derítő megtelt, rendszeresen elöntötte a bűzös lé a fürdőszobát és környékét. Fincsi volt megszüntetni a problémát és takarítani utána!
Ennél rosszabb nem jött később, de rendszeresen elduguló szennyvízcsővel, elromló vécétartállyal, kagylót elengedő padlóval, fürdőszobát eláztató zuhanyzóval és mosógéppel több albérletben és saját ingatlanban volt dolgom. A szememben a rendszeresen szétszedendő szifon, tartály és vezetékek a férfisors velejárójának tűnnek. De most majd jól fellázadok ez ellen!
Lassan eljutunk a burkolásig, most már látom, hogy milyen sok dolgot kellet mérlegelni az anyagok, színek, minták kiválasztásánál és milyen sok mindent meghatároz, hogy mi kerül a padlóra és a falakra. Megpróbálom összefoglalni.
Régen minden jobb volt ugye. Vagy ha jobb nem is, legalábbis egyszerűbb. Egészen régen bement az ember a környék egyetlen lakberendezési vagy épp villanyszerelési eszközöket árusító boltjába és megvette, ami éppen volt. Hogy mennyire nem volt gond a választás, azt a mai napig felmérhetjük azokban a balatoni nyaralókban, ahová az otthonok 60-astól 90-es évekig tartó időszakából származó bútorok és tárgyak kerültek leselejtezés útján, és amelyekben egészen sok ugyanolyan darabot láthatunk.
Fotó: Fortepan/UVATERV, 1960
A felújítás kezdetén úgy gondoltam, hogy full kontroll alatt tartjuk majd ezt a területet, és mindenről mi döntünk majd, csemperagasztótól csempéig. Aztán a napi verkliben már egyszerűsödött a képlet – a kutya nem kérdezte például, hogy milyen cementet használjon. Be kellett látnom, hogy nincs ezzel baj, jobb csak abba belekotyogni, amibe van értelme.
Na, ez tipikusan olyan téma, amiben sokat kell tanulnom. Na, de mi másra (is) ne lenne jó egy felújítás, mint ezt a fontos tulajdonságot fejleszteni! Az alapvető baj, hogy mivel szeretek normális viszonyt fenntartani mindenkivel, akivel dolgozom, ezért elnézőbb vagyok bizonyos helyzetekben, mint kéne. Azért elmondom, hogy hogyan igyekszem egyszerre normális és hatékony is lenni, magamtól meg elvárom, hogy mire a felújítás végére érünk, tudjak szigorú is lenni szükség esetén.
