Vannak pro és kontra érvek a gipszkarton kapcsán, hogy pontosan miért döntöttünk mellette, arról korábban már írtam. Végre eljutottunk odáig, hogy a tervezett két szakasz egyike elkészült, így már vannak személyes tapasztalataim a kivitelezésről.
Az előkészítést nem vittük túlzásba. Az alaprajzon jelöltem, hogy egy szobából hogyan választunk le két fallal egy másik szobát és egy folyosót, illetve hogy hol lesznek az ajtók. A kivitelezők vezetőjével ezt közösen értelmeztük a helyszínen, aki a pontosság jegyében fogott egy hosszabb zártszelvény elemet, amit vonalzónak használva a parkettára is felrajzolta a falakat.
Pontosítottuk, hogy hova és mekkora ajtók kerülnek be, hol lesznek esetleg kapcsolók és konnektorok, és a tervezéssel, előkészítéssel meg is voltunk. Voltak kétségeim (és rossz tapasztalataim) a hangszigeteléssel kapcsolatban, de a megfelelő vastagságú, duplán rakott elemek és a közéjük kerülő (gondolom ásványgyapot) zöld szigetelés elvileg megoldja a kérdést.
A padlón lévő rajz alapján nem volt nagy kihívás a szakiknak a mennyezeten és az oldalfalon is megtalálni az új fal helyét. Ez pedig kiadta, hogy hova kerüljenek a fém oldal- és merevítő elemek. Annak, aki még nem látott ilyet: u keresztmetszetű horganyzott fém szálak, amiket falhoz és egymáshoz rögzítenek, hogy utána a lapokat és a nyílászárókat ezekhez lehessen rögzíteni. Gondolom szabvány, hogy milyen távolságra kell ezeknek lenniük, 70-80 centire kerültek kb. az elemek.
Nem szerettem volna, ha kapcsoló vagy konnektor kerülne ezekbe a falakba (egyetlen helyen lesz később, ott nem volt elkerülhető), az első szakaszon így csak egy vezeték került be. A mennyezeti világítás számára fut majd egy szakaszon a könnyűszerkezetes falban a vezeték, nyilván egyszerűbb ide telepíteni, mint vésni a téglafalban.
A merevítésre felment először az egyik oldalon a két réteg gipszkarton, szigorúan kötésben. Így merevebb is a szerkezet és elvileg jobb a hangszigetelés is. A fém elemek közé bekerült a szigetelés, aztán mehet a túloldalon is a gipszkarton. A falszerkezet ezzel kész is van, a befejezéshez kell majd a nyílásszárók beszerelése, a síkba hozás és a festés.
Amire a finiselésnél figyelni fogok korábbi tapasztalataim alapján: a lapok illesztéséhez tegyenek a mesterek oda való szalagot – ami megakadályozza, hogy repedések jelenjenek meg. Azt is nézem majd, hogy festés előtt tényleg síkra csiszolják-e a felületeket, mert nincs annál rondább, mint amikor az illesztések surló fényben feltűnővé válnak.
És ami kicsit homály számomra (kommentben ér segíteni):
1. Egyrészt a hangszigetelés – mi van, ha a szigetelő anyag nem tölti tejesen az üreget (és nem tölti, ennyire sajnos nem precíz egy melós sem)?
- Mennyire romolhat a szigetelés, ha itt-itt marad pár milliméter üres hely a 2x2 réteg gipszkarton között?
- Az is kicsit kérdéses nekem, hogy ha ajtó kerül a könnyűszerkezetes falba, annak a tokja hogyan lesz hosszú távon is stabil?
- Mire érdemes figyelni építéskor, hogy az esetleges csapódásoktól, az állandó terheléstől ne mozduljon meg a keret, ne jelenjenek meg repedések a felületen?
2. A másik rejtély számomra a vázat alkotó fém elemekhez kapcsolódik: honnan a fenéből fogom én tudni, hogy hol vannak ezek?
Nyilván felmerül majd a kérdés, hiszen szeretnénk majd képkeret, esetleg mást is a falhoz rögzíteni, akkor pedig szempont, hogy hova kerüljön a csavar. De tényleg, az építés alatt készült fotókon kívül mi más támpontja lehet az embernek?
Amúgy szuper látni, hogy haladunk, kerülnek be a csövek és vezetékek a helyükre, javítják vissza az urak a falakat!
A posztot a Zalakerámia támogatta