Otthonfelújítás

Villámgyorsan nullába tettük a lakást

2018. október 19. - Kontent

Hogyan kell hatékonyan és gyorsan dolgozni? Mi baj lehet ebből? Hogyan lehet elcseszni egy olyan egyszerű műveletet, mint egy fal elbontása? És milyen módszert alkalmazzunk, ha a több hónapos felújítás első napján szeretnénk kihúzni a gyufát a szimpatikus szomszédokkal? Mindez rögtön kiderült, ahogy belecsaptunk a lecsóba.

 

Az első kalapácsütés előtt sem ültünk tétlenül, hisz maradt pár kidobandó tárgy a lakásban, köztük meglepők is a korábban itt élő művésznek köszönhetően. Egy szekrény mögött felejtett nejlonzacskóból például egy véres, feldarabolt hulla került elő, ami olyan élethűre sikerült, hogy még a sokat látott melósokat is felzaklatta. Persze az első sokk után bevették a csapatba, azóta ott a helye az asztal mellett, aminél cigizni és ebédelni szoktak.  

Gyors menet

A bontás első szakaszáról tudtuk, hogy gyors lesz, de még annál is gyorsabb volt, mint gondoltuk. Kb. öt méternyi gipszkarton falat, két ajtót és összesen mintegy hét méter téglafalat kikapni persze nem nagy dolog, ha elég nagy a kalapácsunk. Amennyiben azonban még fel és le kell szedni vagy 50 nm csempét a padlóról és a falról, akkor már nagyobb a kihívás.

20180823_135747.jpg

És a legjobb része még csak ezután jön! A lakás a harmadik emeleten van, lift nincs, és a sittnek valahogy ki kell kerülnie a házból. Parkolni nagyon szarul lehet, konténert esélytelen a ház elé tenni (így az ablakon nem mehet ki a sitt), a belső udvar felé pedig nem sikerült csörlőt telepíteni (útban volt egy klíma kültéri egysége). Maradt a lépcsőzés a sittes zsákokkal, aminek a szakik nem feltétlenül örültek (az egyik, korábban árat adó csapat a lépcsőzést konkrétan nem vállalta, erre külön embereket béreltek volna).

20180823_141357.jpg

Ahhoz képest, hogy sok száz kiló megmozgatása is a bontás szerves részét képezte, a hardcore részt két nap alatt lenyomták az urak hárman. Le a kalappal! Ami miatt nem felhőtlen a boldogság, az a mérhetetlen kosz, amit termeltek. Az első nap végén csörgött a telefonom (kiplakátoltam a házat a felújítás hírével és a számommal, hogy keressenek, ha gond van). A szomszéd volt, hogy nem örül már annyira, mint amikor kedvesen, legjobb formámat hozva bemutatkoztam, mert nyitott ajtó mellett bontanak az embereim, száll a por az egész házban, ráadásul fel sem takarítanak.

20180829_180741.jpg

Hívtam a főnököt és reggel személyesen is beszéltem velük. Azt maszkban sem vállalták, hogy az udvar felé minden csukva legyen (iszonyat porral jár a munka), amit valahol megértettem. Viszont megígérték, hogy alaposan feltakarítanak mindent. Hát, a második nap után, amikor látszott, hogy túl vagyunk a legmocskosabb részen, én is nekiálltam takarítani. Volt mit, sajnos a szálló, kisszemű por mindent be tud teríteni és mindenhonnan (pl. a kovácsoltvas lépcsőkorlát ívei közül) lehetetlen eltüntetni.

20180823_135751.jpg

Túl a mocskos részen

Ez van, a további bontási munkák már zárt ajtók mögött zajlanak, azt pedig csak remélni tudom, hogy a lakóközösség nem tesz el láb alól egy erre alkalmas pillanatban. Az első menet hozadéka még egy tévedés: rossz falszakaszt bontottak le a konyha/étkezőben, és indokolatlanul meghagytak egy másikat. Végül leszedettem az egészet, legfeljebb visszaraknak egy részt később. A tanulság: minden infót át kell adni az alaprajzon is, nem elég négyszer elmondani!

20180829_180833.jpg

A haladós bontás után egyébként jöttek/jönnek a szöszölősebb feladatok.
Ki kell vésni a víz- és szennyvízcsöveket, a fűtéscsövek helyét és hasonlókat. Ezekkel komótosabban haladnak a szakik hála istennek. Azért is örülök ennek, mert a fürdőszoba felőli szomszéd (ő hívott a piszok miatt is) a lelkemre kötötte, hogy vigyázzunk a falbontásnál, mert nem túl vastag, könnyen átmehetünk hozzájuk. Még nem történt meg, és nem is vágyom egy újabb sürgős hívásra a részükről!

20180823_140406.jpg

Látványos szakasz volt ez, jó látni, hogy haladunk. A lakás nyilván most néz ki a legszarabbul, mintha egy bomba robbant volna fel odabent, de sebaj, innen csak feljebb van. A részletekben azért most is lehet örömet találni, például a konyha falán rekonstruálhatók az évtizedek festései (kedvencem a hengerelt), de egy korábbi burkolat (klasszik cementlap) is előkerült a konyhában.

 A posztot a Zalakerámia támogatta

A bejegyzés trackback címe:

https://otthonfelujitas.blog.hu/api/trackback/id/tr4714227659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása