Na, ez tipikusan olyan téma, amiben sokat kell tanulnom. Na, de mi másra (is) ne lenne jó egy felújítás, mint ezt a fontos tulajdonságot fejleszteni! Az alapvető baj, hogy mivel szeretek normális viszonyt fenntartani mindenkivel, akivel dolgozom, ezért elnézőbb vagyok bizonyos helyzetekben, mint kéne. Azért elmondom, hogy hogyan igyekszem egyszerre normális és hatékony is lenni, magamtól meg elvárom, hogy mire a felújítás végére érünk, tudjak szigorú is lenni szükség esetén.

A happy endért meg kell dolgozni

Az egyik fontos tényező szerintem, hogy ne a hagyományos értelemben értelmezzük a minőség-ellenőrzés / munka átvétele kifejezéseket. Azaz ne csak egy szakasz végén nézzük meg, hogyan teljesítették a feladatot a szakik, hanem legyen kontrollunk menet közben is. Igen, ezt akkor is így gondolom, ha épp azért, mert kevés időnk van, építésvezetőt kértünk fel a felújítás levezénylésére.

Merthogy ugye alapvető különbség van abban, hogy egy felelőse van az összes munkálatnak, vagy mindenért más tartja a hátát. Nyilván olcsóbb úgy felújítani, hogy jönnek sorra brigádok (kőműves, víz-gáz szerelő, festő stb.), és mindegyik elszámol nekünk a munkájával. Na ebben az esetben igazán nagy a kontroll és munkaátvétel szerepe, ami azonban napi személyes részvételt jelent. Erre nekünk nem volt időnk, azonban annyira nem vagyok naiv, hogy azt gondoljam, csak a munka végén kell ránéznem, mit kapunk a pénzünkért.

Egyrészt tudom jól, hogy már csak a tulajdonos jelenléte is elég ahhoz, hogy hatékonyabb, színvonalasabb munkavégzés történjen. Nem azért, mert a melós ilyen, általános emberi tulajdonság ez. Gondolom mindenki emlékszik az áltis tornaórákra, ahol azonnal elindult a lazsálás, ahogy kitette a tanár a lábát a tornateremből.

Na de mikor szóljunk bele?

Az én módszerem az, hogy nem beleszólok, hanem kérdezek. Nem tetszik, hogy valahol nem vésték be a vezetékeket? Mondhatnám, hogy ez így nem OK srácok, de jobb, ha inkább megkérdezem, hogy miért. Sőt, ha tudom, hogy valamit nem jól csináltak (pl. rossz helyen bontott falszakasz), akkor is inkább kérdezek – miért is nincs ott fal? Könnyen kiderülhet, hogy szakszerűen vagy logikusan jártak el, ahogy az is lehet, hogy nem, de nem a melós volt hibás, ő csak rossz infót kapott.

Sőt, én a legtöbb kérdéssel nem is előállt helyzetekben jövök elő, hanem már a munkafázis előtt. A gipszkarton fal építésének tervezésekor végigbeszéltük, hogy milyen alapanyagot, hogyan és miért használnak majd. Így tudtam volna vétózni, ha bármit másképp szerettem volna, menet közben láttam, ha valamit nem úgy építenek, ahogy átbeszéltük, de a végén is számon kérhettem tőlük a saját normáikat, nem az enyémet (mellesleg pl, kiderült, hogy érdemes feljegyezni, hol vezetnek a tartóelemek, ami később hasznos infó lehet majd egy csavar behajtásához).

Aztán, ha tényleg van baj (pl. bemennek vésés közben a szomszédba, bontanak, ahol nem kellett volna), azt az építésvezetővel lehet tisztázni, aki továbbadja az embereinek.

Mit nézek a munkafolyamat végén?

Először is kiderítem, hogy tényleg vége van-e. A faljavításnál nem tetszett, amit láttam, aztán kiderült, hogy az adott szakaszra még jön egy adag anyag és csiszolás. Amikor tényleg kész lett, akkor már volt értelme nézni, hogy felkerült-e a háló mindenhova és szép egyenletes lett-e a felület.

Az elektromos és vízkiállásokat például azonnal érdemes csekkolni, még mielőtt az adott terület vissza lenne javítva, így nem vész kárba egy csomó meló. A mosdóban például alsó kifolyás volt, jobban jártunk, hogy még betonozás előtt kértem, alakítsák hátsó kifolyásúvá, ha már a vécé olyan lesz.

Az igazi átvétel persze az adott munkafolyamatok végén lesz. Megfogadtam, hogy nem leszek vajszívű, és ha nem tetszik a burkolat felrakása, mert egyenetlen a fuga, vagy nem rakták olyan magasra a csempét, mint kértem, szigorúan új kört kérek.

Fotó: Zalakerámia

Mindenkinek az az érdeke, hogy ilyen kevésszer forduljon elő, és lehetőleg ne a végén, hanem még menet közben. Némi odafigyeléssel, és ha a szakik meg a tulajdonos partnerként kezelik egymást, szerintem ez összejöhet.

Mert sem elrontott megoldásokkal együtt élni, sem visszajárni valahova javítani nem jó móka.

A posztot a Zalakerámia támogatta