Nem vagyok lakberendező, így a metro csempe mint külön kategória létezéséről csak felnőtt fejjel értesültem. Egy felújításba kezdő barátom újságolta, hogy milyen szerencsés, mert egy ismerőse garázsában talált pár dobozzal, ami majd milyen jól mutat a konyhájában. Ráhagytam, örülök, ha valaki boldog.
Pár hét múlva meglátogattam; büszkén mutatta saját készítésű konyhabútorát - megdicsértem (tényleg kreatívan összehoztad Miki), és közben felmértem a pult fölé rakott hófehér csempéket. Egyrészt, mert tényleg szuperül mutatottak, másrészt mert leesett, hogy miért hívják ezt a burkolatot metrócsempének. Nem csak a budapesti földalattiból (vagy épp egyes HÉV megállókból), de Európa több nagyvárosából is ismerősek voltak a tégla formájú, 1:2 arányú, térben kiemelkedő lapok.
Honnan jön a metro csempe?
New Yorkból és Londonból, a föld alól. Amikor beindult a metrók fejlesztése, rájöttek, hogy érdemes lenne burkolni a falakat, hogy azok könnyen tisztíthatók legyenek. A klasszikus verzió a fehér színű, hogy tisztaságot sugározzon és jól szórja a fényt a sötét környezetben, létezik fózolt (csapott, vágott) szélű és teljesen sima felületű is. Az előbbi elterjedtebb, hagyományos mérete kb. 10x20 cm, kötésben szokták felrakni.
Érdekes módon, ahogy tudomást szereztem létezéséről, onnantól állandóan szembejött a metro csempe. Épp kezdett divatba jönni, úgyhogy blogokon és magazinokban értekeztek a felrakási módokról, reklámokban és menő helyek falain tűnt fel állandóan. Egy kicsit kezdett is sok lenni belőle. Nem csak nekem, azóta téma lett, hogy egyáltalán trendi-e még, vagy inkább felejtsük el.
Amennyiben a Google találatokból indulok ki, ez a csempetípus köszöni szépen, él és virul. Találunk a nevére építő, specializált kereskedést, rengeteg típust és színt kaphatunk. Persze a menőség faktor és az, hogy sokat szeretnének eladni belőle, nem feltétlenül esik egybe. Miért gondolom mégis azt, hogy egy darabig még velünk marad?
- A konyhából indul, de már bárhova kerülhet. Egy ideje már a fürdőszobában legalább annyira helye van, mint a konyhafalon, de miért ne kerülhetne máshova is? Étkezőben vagy menő garázsfalon simán elképzelhető, de egy háló vagy egy nappali falának egy szakaszán díszítőelemként is el tudom képzelni – ha stílusban passzol.
- Egyre több típus, szín és felrakási mód jelenik meg. A rengetegféle szín mellett különböző mintás verziók is elérhetők már, hogy mindenhez illő verziót találjunk, bárhogy tudjuk variálni. Korábban csak kötésbe „illett” tenni, most épp a halszálka felrakás trendi, de nem ördögtől való egyszerűen sorokba és oszlopokba rendezni sem, ill. a függőleges/vízszintes felrakást is variálhatjuk. Ez a bővülő változatosság sem arra utal, hogy mindenkinek elege lenne belőle.
- Az iparból jön, ezért tök jól illik az uralkodó belsőépítészeti irányok egy részéhez. Azt mondják , hogy a minimál és az indusztriál mellett a klasszikus, rusztikus stílushoz is jól passzol. Márpedig ha valami ilyen sok helyen megtalálja a helyét, akkor csak nem megy ki könnyen a divatból!
- Ráadásul mára klasszikusról beszélhetünk. A trendek felettiség pedig alighanem azt jelenti, hogy bárhogy alakulnak is a lakberendezési divatok, mindig lesz helye a metro csempének a falon.
Fotók: Zalakerámia
Egy szó mint száz, nagyon úgy tűnik, hogy a metro csempe ugyan sok éve folyik a csapból és tündököl a magazinok lapjain, mégsem megy ki egyhamar a divatból. Sokkal inkább amellett, hogy további variációi születnek, megtalálja a helyét a klasszikus enteriőr elemek között. Azt sem kell bizonygatnom, hogy miért jó hír ez annak, aki szemez vele. Nem kockáztatja azt, hogy felrakatja, majd pár év múlva úgy érzi, rosszul választott, cikinek számít a burkolata.
